Dömösi prépostsági romok, Dömös
Az úticél és környéke
egy helyen!
Dömösi prépostsági romok elérhetősége: |
|
---|---|
Dömös, Álmos herceg útjaÚtvonal » | |
+36 70 ... Mutat | |
kapcsolat@ ... Mutat |
Ahol a hegyek és a folyók összeérnek, ott találod meg ezt az apró csodát, amit mi 1000 éves templomnak nevezünk.
Templomunk épülete különleges hely, elképesztő történelemmel és páratlan életérzéssel. Ez a dömösi prépostsági romok Árpád-kori altemploma.
Dömös hajdani jelentősége vitathatatlan a magyar királyság egyik legmozgalmasabb időszakából. A 11. századi királyaink egyik kedvelt tartózkodási helyeként és birtokközpontjaként tarthatjuk számon, amit krónikáink is megörökítettek. Elsőként 1063-ban tűnik fel a királyi udvarház említése, mikor I. Bélát egy igen furcsa és nehezen értelmezhető baleset érte egy, a németek ellen készülő hadjárat országos tanácskozásán. Összeomló trónja zúzta szét a király testét amely hamarosan a halálát is okozta. Béla király fiainak, I. Géza és I. László Dömösön való tartózkodásáról is maradtak fenn írásos említések, dokumentumok.
A 11. század végén ez a királyi központ hercegi tulajdonba került. Álmos herceg – Könyves Kálmán fivére – a korábbi palota mellett egy templom építtetésébe kezdett és monostort alapított. 1107 környékén történik a templom felszentelése antiochiai Szent Margit tiszteletére. Kálmán király és Álmos herceg nem túl felhőtlen testvéri viszonyát és viszályait részletesen taglalják a krónikák. 1113-ban Kálmán megvakíttatja Álmost és annak kisfiát, Bélát, a későbbi II. (Vak) Béla királyt. A vak herceg, Álmos, az általa alapított dömösi monostorban élt egy ideig.
A templom bővítése és a prépostság építésének befejezése már II. (Vak) Béla uralkodási idejében történik meg. 1138-ban a dömösi prépostságot gazdag adományokkal látja el, amelyet egy királyi okmányban rögzít.
A prépostság a 15. század első felében megszűnik, azonban több próbálkozás is történt, hogy kolostorként tovább működhessen. Pusztulása a török időkre tehető. A 18. század elejére már csak romjai állnak, amit a lakosság építkezésekhez kezd el széthordani, de az új plébániatemplom felépítése is ezekből a kövekből történt. A romok területén álló falcsonk volt hosszú ideig a hajdani prépostság egyetlen falmaradványa.
Régészeti feltárása 1977-ben kezdődött Gerevits László vezetésével. Az ásatások során megtalálták a 11. századi királyi kúria falmaradványait, a prépostsági templom alapfalait, a templomtorony alapozását, körítőfal maradványokat, későbbi századok átépítéseinek pincerészleteit. A falakon kívül pedig téglaégető kemencéket.
Legjelentősebb maradványa azonban ennek a korai templomnak az altemploma. A szürke kváderkövekből épített félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották . A középső oszlopsornak csak talpazatai maradtak meg.
A fal oszlopok és lábazataik jórészt megmaradtak, valamint a felsőtemplomból az altemplomba levezető lépcsősor is. 1989-re csak az altemplom rekonstrukciója tudott elkészülni, a további nagyobb szabású helyreállítási munkálatokra már nem került sor. Az altemplom igen jelentős és ritka emléke Árpád-kori építőművészetünknek.
A romoktól lenyűgöző látvány tárul az idelátogatók szeme elé. Szemben a Szent Mihály-hegy, a Remete barlanggal, alatta a kanyargó Duna, balra a Börzsöny hegyei láthatók, míg jobbra a Visegrádi-szoros, délkelet felé a Prédikálószék csúcsa, mögöttük pedig a Prépost-hegy zárja be a körképet.
Kattints és fedezd fel!
Hirdetés